Villanyveszteség után

Áramszünet után a szerelmesek ősi ösztöneikre hagyatkoztak. Szenvedélyes csókokban hódoltak, tüzes vágyat gerjesztve, mely túllépett a sötétségen. Kéjes találkozásuk a nyers, szűretlen szenvedély emlékezetes ünneplése lett.

A sötétség vonzereje mágneses erő, ami magába húz, a tiltott gyönyörök elbűvölő ígérete. Amikor a fények kialszanak, a vadászat ősösztöne átveszi az irányítást, kezeinket az ismeretlen terület felfedezésére irányítva. A sötétségben csók a rejtély és a várakozás extra rétegét rejti, ahogy tapintással navigálunk, testünk összefonódik a vágy táncában. A hozzáértés íze, a bőr érzése a bőrrel szemben, a légzés ritmusa a levegővel szemben, mindegyik fokozza az érzékeket fény hiányában. A szoba sötétbe burkolózhat, de a szenvedély heve fényes éget, bevilágít minden görbét, minden kontúrt, a gyönyör minden zihálását. Amikor az erő meghiúnyat, az igazi erő átvesz, a nyers erő, a beszűretlen szenvedély ereje. És még fényesebb utat talál a szerelemhez, hogy fénytelenüljön.